+18

A minap valaki újévi viccel próbálkozott az irodában. Azóta sem tudjuk, kicsoda, csak annyit, hogy az emeleten nem kis zavart okozott vele. Kivétel persze Mártikát.
Ez a valaki elhelyezett egy naptárat a konyhában. Meztelen férfiakkal teli naptárat. Már reggel torokhangú kuncogásra lettem figyelmes, és az említett helyiségbe lépve rögtön meg is láttam az asztalon heverő fekete-fehér kiadványt. Az IT felelősünk csillogó szemmel lopakodott kifelé kávéval a kezében, majd a folyosón Mártika irodája felé vette az irányt. Kedvenc kolléganőm épp a nyuszis teásbögréjével indult a konhya felé. ITs kollégánk rögtön könyéken fogta.
-Te Márti, széthagytad a cuccaid a konyhában - mondta neki bizalmaskodóan - Ejnye.
Mártika ráncolta a szemöldökét színes keretű szemüvege mögött.
-Én? - kérdezte, eddigre beértek a konyhába az asztal mellé, én pedig lélegzetvisszafojtva vártam, mit szól ehhez a sokat látott csapatvezető asszony.
Mártika pedig cinkos félmosollyal kezébe vette a naptárat, átpörgette a meztelen férfiseggeket és kockahasakat felvonultató A3as lapokat, majd sóhajtva visszadobta az asztalra. Az ITs kolléga nyakán gyöngyözött a veríték az izgalomtól.
-Nem az enyém - vont vállat Mártika, es lazán lehajította a kalendáriumot - Egyrészt: nem 3Ds. Aztán: ezek csupaszok, mint a csiga. Az enyhén szőröset szeretem, hogy a sötétben is meg tudjam első nyúlásra különböztetni saját magamtól.
Nem Mártika távozott tengermély vörösen a konyhából.