A Dések körben ültek a begbeszélésen, mint mindig. Klementina, a kisfőnök előhozakodott
rövid és tömör témáival. Senkinek nem okozott megterhelést amit előadott. Hogy okozna!
Mindent leegyszerűsít senki, egye a kis szivüket! Legszivesebben meg sem tartaná ezeket a
meetingeket. Neki két kisgyereke van! Nem ér ő erre rá, délben indulnia kell haza. De hát a
többiek ragaszkodnak hozzá. A jó öreg többiek. Néha az az érzése, hogy csak időtöltésnek
használják ezeket az értekezletet. Heti kettő darab, egy-egy óra. Neki nem lenne muszáj
megjelenni, mivel ő a főnök, de jobb szereti tudni miféle kifogásaik vannak az el nem végzett
munkára. Minden héten ég miattuk a feje a vezetőség előtt. Ez nincs kész, az nincs kész. De
hát nekem orvoshoz kellett mennem! Jaj hát ez nem jövő hétre kellett volna? Ò, ezt nem kell
komolyan venni, ő csak összevissza beszél…vagy ezek szerint mégsem? Àh, eleve halott
ötlet volt az öt hetes határidő, nekik csak délután jó egyeztetni, én kettőkor indulok haza.
Ilyen és ehhez hasonló indokokkal lesz péntekre a levelesládája Klementinának péntek
reggelre. Eddig még nem volt alkalma lépni az ügyben, hiszen most jött vissza szülési
szabadságról. Három hónapja csak. De már élezi a körmeit, és idővel egyesével nyisszantja
el kedvenc beosztottjai nyakán az ütőeret. Most sincs messze tőle. Jogos kérdés érkezik a
Césektől. ők mindig csak akkor kérdeznek, amikor tényleg kell! Csak akkor beszélnek! Eddig
még nem tudta őket átcsábítani a saját csapatába. Meg is érti. Ezekre a kérdésekre nem
tudnak az ő beosztottjai válaszolni. Most is csak ugyanazt hajtogatják. A Cések
ősszenéznek. Ez vérciki. Klementina végül menti a helyzetet és felajánlja, hogy utánanéz. A
csapata büszkén húzza ki magát. Ilyen a jó vezető! Jó ég. Sándor következik a témában.
Utazásiköltség-elszámolás. SENKI ne akarjon a telefonos appon keresztül! Csak a
számítógépen! Előbbi négy hét, utóbbi két nap. Na persze, mert a számítógép madzagja
rögtön a szerverbe fut be, a telefon pedig jobb esetben is csak a legközelebbi műholdra küldi
fel az információt, mielőtt az visszaküldené a földi vevőnek, ahonnan az majd megy a
szerverre. Háromszor annyi út, ha nem harmincszor! Klementina fontolgatja, hogy
megemlítse-e, hogy az appon lehet kérni, mikor utalják vissza a pénzed, és az alapbeállítás
ott 4 hét. Ha nem állítod át, ekkor kapsz pénzt. Aztán végül mégsem szól semmit. Elég hogy
a Cés csaj forgatja megint a szemét. Mindig elfelejti a nevét. Jucus jön a témájával. Elfogytak
a golyóstollai, és az irodai asszisztens Noémi táblázatát nem-ér- ti! Miért van benne negyen
sor golyóstoll, neki csak egy féle kell! Persze Noémi is forgatja a szemét. Neki elég mondani
ki mit szeretne, és bejelöli a megfelelőt, a többiek azonban nem tudnak különbséget tenni a
zselés golyóstoll és a sima töltőtoll közt. Mi nem vagyunk beszerzés, mondja Jucus. Hát
persze hogy nem, gondolja Klementina. Milyen szerencse. Halomban állnának itt a zsírkréták
és hiány lenne szappanból. Ès végül a szokásos záró aktus. Klementina a Cés lányra néz,
aki érdeklődve várja, hogy vajon TÈNYLEG megint az kövektekzik e. Tulvilági zöld szemei
érdeklődve kinyílnak, térdére könyököl, Jucust fixírozza. És Jucus gyászos hangon közli,
hogy ezek nagyon fontos dolgok, mert nemsokára több munkájuk lesz, és erre nem
pazarolhatnak időt. Ez nekik nem fog beleférni. Mert több munkájuk lesz. Szokásos egy
perces csend veszi kezdetét, amikor mindenki reflektál, tervez, megbánja bűneit, eldönti
hogy grillezett csirkecombot eszik e ebédre a kantinban vagy inkább sült tarját. A Cések
vigyorogva villantják össze tekintetüket. TUDTÀK ők is. Hát persze. Klementina feláll, és
tapssal jelzi hogy vége a meditációnak. Akkor engedi ki a nagy levegőt, amit egy ideje bent
tartott, mikor kilép a tárgyalóból.