Nemrég "lett" egy leányvállalata a cégnek, amely rendezvényszervezéssel foglalkozik és a legtöbb kolléga holland. Ezen fantasztikus összeolvadás révén tettünk szert egy fiatal holland-belga managerre, aki az egész rendezvényszervező ágazat kettő fős értékesítési csapatát vezeti - ebben a csapatban ő az egyik. Eredetileg hatalmas felhajtással érkezett, hogy ő mennyire nagymenő. milyen fantasztikus profitot termel, mennyire sajnálja a konkurens nagy multi, hogy mi felvásároltuk a kis rendezvényszervezős hobbiját Dick-kel együtt.

Na már most. Valószínűleg nem véletlen, hogy a fiatalembert Dick-nek hívják, vagy belenőtt a nevébe, vagy az anyukája előre ismerte egyszem porontya későbbi vezető személyiségjegyét. Eredetileg Dycke-nek kellene írni, de mióta a mi vezetőségünk már a bemutatkozásnál ledickezte, azóta boldogan nevezzük mi is őt így írásban. Szóban simán Dick-nek, amire neki minden alkalommal vörösbe borul a feje és kontrollálatlanul reszketni kezd válogatatlan szitkok közepette. Ezt az állapotot amúgy bármi kiválthatja, például ha kap egy emailt, egy Ekszelt vagy ki kell nyomtatnia valamit. Vagy simán csak elmegy valaki az asztala előtt.

Nem titkolja senki, hogy szívesen provokálják, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nehezünkre esik. Dick az a tipikus kolléga, akire ráillik az összes tulajdonság a "hogyan ismerd fel a pszichopatát" cikkekből : a limonádé női magazinokétól kezdve a komoly pszichológiai és kriminológiai szaklapokéig. Dick tehát nem fog szerepelni az ez évi népszerűségi lista top százban, de tartok tőle, hogy még a Mikulás listáján sem szerepelt már bébikora óta. Nem mintha sajnálni kellene.

Minthogy az embert a tettei határozzák meg és mutatják be legjobban, igaz ez Dickre is. Bár manapág igen nehéz időszakot él - mióta a részlege Klementia alá került -, azért háromhavonta egy gyakornokot sikerül így is elfogyasztania. Mindegy, hogy lány vagy fiú, hogy friss egyetemesita vagy szaksuliból jött, az elsö egy hétben mindegyik sírva megy haza. A legbirkábbak és a mások által megmentettek bírták eddig három hónapnál tovább.

Dick szeret feladatokat kiosztani, de mivel a gyakornokok sokkal jobban nyomják az Ekszelt, a PPt-t, a mindenféle prezentálós appokat, mint ő, így Dick kénytelen minden ilyen formátumban létrehozott munkát egyszerűen kitörölni a nap végén. Aztán reggel amikor a kis "kukta" - ahogy ő szólítja a gyakornokokat - megérkezik, kiadhatja nekik ugyanazt a feladatot. "De most papíron!" - teszi hozzá mosolyogva. És a kis kukta megfőzi. Kér egy számológépet, egy vonalzót, színes ceruzát az asszisztenstől, és nekiáll rajzolni. Aztán másnap megint: "kidobtam, nem volt jó" - mondja ilyenkor Dick, mosolyogva. "De mi volt benne a nem jó?", kérdezi minden szerencsétlen, pedig a választól nem lesz nekik jobb: "Szar volt az egész, mert buta vagy. Csináld újra". És a kukta nekiáll megint. Időről időre emaileket küld a besoztottjának, aki ott ül közvetlen mellette: "Kész van már?" Nap végén: "Ne mentsd el a saját gépedre mert úgy is rossz lesz" Nap közepén kiküldött feladathoz: "Lejárt a határidő erre a feladatra tegnap, ha ma nem csinálod meg és ha ezt megtudja a vezetőség, téged rúgnak ki, nem engem"

Dicknek a szóbeli kommunikációs képességei is igen fejletlenek, a kérlek, a szivesen, a tessék, a köszömöm, a hogy vagy hiányoznak a szótárából. Előfordul, hogy a kedves Jössz ebédelni? kérdésre is az udvarias elutasítás helyett sikerül neki ordenáré bunkón válaszolnia: "A helyedben inkább a fogyókúrán járna az eszem, nem az ebéden" vagy simán "Veled? De hát te egy senki vagy ebben a cégben".

A jó reggelttel is vannak problémái, viszont az egyik alkalommal pont a rossz emberrel akadt össze: Mártikának volt dolga az ő egyik kis kuktájával egy napos hétfői reggelen. Mártika betipegett a bőrszoknyájában, mint minden hétfőn, és odavetett egy laza jóregeltel Dicknek, aki azonnal felállt az asztalától és veszedelmes hangon rápisszegett a tovatipegő Mártikára. Márti elképedve fordult vissza hozzá: Parancsolsz? Ez már nála régen rossz, ilyenkor a többi kolléga farokbehúzva menekül, de Dick hát ugye Dick. "Hétfő van, hétfőn nem köszönsz jóreggelttel. Menj ki és gyere be még egyszer egy hellóval" Mártika felröhögött. "Parancsolsz?" Ismételte az immáron vörös fejű Dicknek, aki sziszegve megismételte követeléseit, majd gőzölő fejjel végignézte, ahogyan Mártika hahotázva, szó nélkül továbbáll és letelepszik az ő gyakornoka mellé. Szegény fiatal lány aznap ment haza sírva utoljára: Mártika a szárnyai alá vette, Dick pedig munkatárs nélkül maradt, de nem sokáig, mert nem sokkal később jött a következő áldozat.

Nemrég Mártika bevallotta, hogy karrierje elején volt szerencséje Dickhez személyesen, mint főnökhöz. Hat egész hónapot bírt ki, majdnem minden nap sírva ment haza, és összesen 4 olyan napot tudott felmutatni, mikor este az akkor-még-barátjának azt tudta válaszolni a milyen napod volt?-ra, hogy jó. A mi Mártikánk, amint sírva megy haza. Vagy hagyja magát terrorizálni. Fikció. Azonban Mártival ellentétben Dick azóta évente váltott munkahelyet, ami nem kedvezett a karrierje szempontjából. Ebből kifolyólag ma Mártika egy szinttel Dick felett áll, és ezt a bőrszoknyás domina kegyetlenül ki is használja. És így lett Mártika és Klementina egy fantasztikus team: a közös ellenség összehozta a két rivális hölgyet, de ez már egy másik történet.