Attila a Déből. Az értékesítés szebbik oldalán dolgozik, Mártikával ül egy irodában. Hozzá tartoznak az északi régióvezetők, akik a mezei értékesítő munkatársakat koordinálják, továbbá vezetik és ellenőrzik a nagyobb projekteket.

Miklós is egy ilyen régió vezető, övé a legészakibb régió; Sándor szokott viccelni vele, hogy neki még tengerre is tellett! Miklós egy borzasztó kedves és jószívű ember, mellé igen ambíciózus, és nagyon figyel arra, hogy a munka el legyen végezve. Sajnos arra már egyáltalán nem, hogy hogyan. Mondhatjuk úgy, hogy ha takarítói pozícióban dolgozna nálunk, a szőnyeg alatt vastagon állna a szemét és a kosz. Eltartott egy ideig, mire ez kiderült (igazából a szabálymániás Mártika kellett hozzá), és mióta ez kiderült, Miklós büszkén vállalja. Pont ezt vállalja fel, a barátját azonban sajnos még nem.

Attiláék ajtaja kivágódik mikor Miklós beront, kezében papírköteget szorongat. Barátom, Attila! kiált fel, és ingerülten lecsapja a salátadossziét kollégája elé. Mártika máris a fejhallgatójért nyúl, anélkül kattint a youtube metálzene csatornájára hogy odanézne, rutinból megy neki. Attila érdeklődve lapoz bele az elé halmozott gyűrött papírokba. Igen? kérdezi Miklóst, mire Miklós belekezd. Először a vibrálásba; ilyenkor kapkod a szemüvegéhez, szaporán veszi a levegőt, remeg a keze, mozgatja az orrát ajkait füleit egyszerre, és azt hajtogatja hogy „Aha, aha“. Egy perc mire bemelegszik, és máris mondja is: de hát ez volt az ő legjobb ajánlata. Attila a homlokára csap: aha, tehát ez egy ajánlat! Miklós bólogat buzgón: Igen, ezt ti csináltátok; é felváltva mutogat Attilára és Mártikára. Utóbbi lehúzza füléről a fejhallgatót, de csak félig, mert annyira nem érdekli a dolog, mert nem az ő területe, de kíváncsian várja, hogy Attila épp most milyen fejmosást kap. Miklós idegesen belelapoz a papírkötegbe, és rábök egy számra valahol a végén. Aha, aha, mi ez szám, honnan van ez! Ezt nem ő csinálta. Attila vállat von: erre nem volt sem kalkuláció, sem keretszerződés, így a procedúrának megfelelően csináltunk egy kalkulációt, ez lett a vége, kijavítottuk az ajánlat szövegét és kész. Miklós felváltva néz a két értékesítés vezetőre. Nade miért? kérdezi végül. Attila türelmesen magyaráz a régióvezetőnek, aki jövőre ünnepli huszonötödik évfordulóját a cégnél. Azért, Miklós, mert a te számod nehogy nyereséget nem hoz de még az anyagköltséget sem fedezi. Miklós még mindig felváltva néz a két Césre. Aha, aha, de és hol a probléma? Attila elhűlni látszik ültében. Azért Milkós, mert tudod mi egy oylan cég vagyunk, akik abból élnek hogy pénzt kell keresniük, és ez csak akkor megy, ha az eladásaink nyereségesek. Miklós egyik lábáról a másikra áll, tördeli a kezeit, szemében színtiszta és őszinte értetlenség: Aha, aha, de miért pont az ő ügyfelén akarunk pénzt keresni és miért pont most? Attila és Mártika összenéznek, Mártika látványosan visszateszi a fülére a fejhallgatót és felljebb tekeri a hangerőt. Attila megalkuszni is hajlandó: Miklós, amennyiben nyomós okod van az ajánlatod a megszabott ár feléért kiadni, mondd meg és feljebbvisszük a témát a főnöknek. Miklós előrukkol a szerinte legmeggyőzőbbel: Hát mert most nemár, léccilécci!

Miklós továbbra sem érti, mikor csalódottam távozik Attila irodájából. Később sem, mikor ő még mindig kollégáktól érkezett emaileket nyomtat hat után az irodában, hogy aztán kézzel írjon rájuk választ és maga kézbesítse őket az irodában. Végül feladja, kinyomtatja az ajánlatot, a rajta lévő eladási árat korrektorral eltüntenti, majd kézzel ráírja, amit ő kitalált. Pár perc után büszkén tolja be a kisimított, korrektorozott papírokat az ánégyes borítékba és dobja bele a kimenős kosárba. Ő megoldotta! És mindenkinek túljárt az eszén! Nem is kell itt mindent megérteni. Elég, ha mindenki boldog.