Sándor, a viccek királya.

Sándor nem fiatal. Saját bevallása szerint is nagypapa lehetne, ha a gyerekei nem lennének túl a termékenységi időszakon. Persze túloz, de nem nagyon. Viccesnek szánja. Mindent viccesnek szán. Szinte bármiből képes viccet csinálni. Szemtől szemben is Humor Herold a beceneve, amire örült büszke. Szarkazmust nem érti. Azt sem mikor valaki javasolta neki, hogy gyűjtse ki a „Nap vicceit“ egy könyvbe. Mert naponta több is van. Sándor besztof 2017, ha most megírja, még mehetne a karácsonyfa alá. Az ő viccei! Teljes szívből nevet rajtuk. De csak ő. Sajnos. Mostanában a kedvenc vicce az egyszarvú. Mert minden tele van egyszarvúakkal. A játékbolt, a konyhafelszereléses, a cipős. De ő tudja miért. Szerinte minden nő szeretne egy saját egyszarvút. Otthonra. Erre már kiskorukban készülnek. Csak azt sajnálja, hogy nem ő jött erre rá. Régen milliomos lenne. Minden nő egy saját egyszarvút akar! Milyen vicces! Nem? Nem. A minap keserű szájízzel ment haza. Kettőkor. Mert korán kezd! Hétkor. Ja, hogy az még mindig nem nyolc óra munka? Na ne vicceljünk már! Senki nem szól neki, már. Ùgyis jövőre nyugdíjba megy. De aznap nem nevetett egész nap. Pedig ő hogy készült! Jelentkezett, hogy zsömlét hoz a csapatreggelire másnap. Mártika is. őrület. Hogy a  Mártika a másik csapatból miért nem valami mással akar osztozni a zsömléken? Sándor gondolkozott pedig ezen. Eredetileg huszonnégy zsömlét kellene hozni. De így most lesz akkor negyvennyolc? Tizenkét emberre? Hát ki eszik meg annyit?! Ne nevettessenek már! Mártika a hatodik hívasa után vette fel a telefont. Mikor elővezette neki a problémát, hogy ez nem lesz jó, mert akkor most negyvennyolc zsömle lesz, akkor Mártika nevetett. Mi több, hahotázott. Nem is érti. Pedig semmi vicces nincs abban, ha kétszer annyi zsölme van mint kéne. Mártika pedig jóízűen kacagott a telefonban. Kedvesen megjegyezte, hogy hát Sándor, ez milyen kellemes vicc volt. Sándor hallgatott. Mártika teljes szívéből jött a meglepődött hang: Nem viccelt? Tényleg nem? Most nem? Pedig most épp vicces volt! De tényleg nem? Nahát. Hát akkor komoly a probléma. Sándor feszengett a telefon mellett. Hallgatott. Nem tudta sosem hová tenni a hideg és kimért Mártikát, aki forgatja a szemét, mikor ő viccelödik. Sosem értette. És most ez. Mártika végül kedvesen elmagyarázta a feladvány megoldását: ha összesen huszonnégy zsömle kell, és ketten vannak rá, akkor elég tizenkettőt venniük. Sándor mélyen megbotránkozott. De tizenkét zsömle nem elég tizenkét emberre! Mártika megint kuncogott. Hát hol vicces ez? Ne szórakozzunk már! Ennek a nőnek az a vicces ami halál komoly de bezzeg az ő jó öreg, intelligens humorán nem képes nevetni?! Nem érti. Egyszerűen nem érti. Fejenként tizenkettőt, Sándor, mondja Mártika. Ès kuncog tovább, mielőtt kellemes délutánt kíván. Sándor boldog is meg nem is. Frusztrálja, hogy nem tudja, min nevetett Mártika. Viszont örül, hogy nem kell huszonnégy zsömlét egyedül cipelnie. A pék legalább két sarokra van az irodától. Az ő korában már nem akar cipekedni. Mégis, ez a nőszemély elvette a kedvét a viccelődéstől. Még a kollégáját, aki Oliviának keresztelte újszülött lányát sem nevette ki. Ès hogy becézitek? Bogyóka? Höhö. Nagy kár érte. Pedig ez lehetett volna a nap vice.